Valentine fogoly, fotómodellként a konzumkultúrához, magánemberként egy kisszerű, szeretni sem képes, ám féltékenykedő fickóhoz van láncolva. Megismerkedik egy bíróval, aki aktív korában legálisan, nyugdíjba vonultan illegálisan ítélkezik embertársai fölött. Az emberek rosszak - mondja. Nem, csak erőtlenek - válaszolja a lány, s a fogolyléten túlra mutatóan minden gesztusa, ellentétben az ítélkezőével, részvéttel teli. Kapcsolatuk az idegenségtől közelít a szeretet felé, mígnem a bíró feljelenti magát, s egyszer csak álmodni is képes: boldog jövőt álmodik -nem magának- a lánynak.