"Azért kell a nőről beszélnünk, hogy megszabadítsuk attól a hamis képtől, melyet a férfi alkotott magának róla, hogy megadjuk neki a lehetőséget az intellektuális fejlődésre. Ahhoz, hogy a férfi szabad maradjon, szabad nőre van szüksége..." - nyilatkozta Fellini a nőkről általában. E megállapítás csak némiképpen vonatkozik Júliára, a film főszereplőjére, aki valóban naiv hittel imádja férjét, de csak addig, míg rá nem jön, hogy az hazudik neki. Miközben keresi a kiutat az életét körülvevő művilágból, az elromlott házasságából, mindvégig képes megőrizni belső értékrendjét. Folyamatosan ébred öntudatra, és a film végére szinkronba kerül önmagával. Elhagyja hűtlen férjét és tudja már, hogy mit kezdjen az életével.