A szadista Pradelle főhadnagy a háború utolsó óráiban levezényel egy teljesen értelmetlen rohamot a kitüntetés reményében. A két szerencsétlen közkatona, Édouard és Albert csaknem az életükkel fizetnek ezért. Édouard az utolsó csatában elvesztette a fél arcát, ezért arra kéri Albertet, hogy ne küldje vissza a családjához, inkább nyilváníttassa halottnak. Albert bajtársiasságból gondoskodni kezd fiatal társáról, aki a rajztehetségét kihasználva olyan maszkokat készít, amelyek nemcsak elfedik a sérülését, de igazi érzelmeket is képesek kifejezni. A két barát bosszút esküszik a haza ellen, amely csak a halottakat ünnepli, a megnyomorítottakkal nem törődik: extravagáns emlékművek ígéretével csalnak ki pénzt a háborún meggazdagodottaktól és az államtól, hogy aztán a megbízási díjjal lelépjenek. A tét számukra egymillió frank, azonban ha lebuknak, az életükkel fizetnek érte. Erre pedig minden esélyük megvan, ugyanis éppen a legkritikusabb pillanatban tűnik fel újra a pszichopata főhadnagy.