Ridley Scott legújabb filmje, a "Napóleon", Joaquin Phoenix főszereplésével, egy izmos történelmi eposzt tár elénk, amely a híres francia császár felemelkedését és bukását mutatja be. A film harctereket nyílt vásznakként kezeli, ahol heroizmus és gyávaság, dicsőség és szégyen, áldozat és önzés jelenetei bontakoznak ki. Scott a csatatereket olyan lelkesedéssel állítja színpadra, mint korábbi filmjeiben, például a Gladiátorban vagy a Fekete sólyom lezuhanban.
Phoenix Napóleonként egy olyan alakot formál meg, aki egyszerre tűnik félelmetes óriásnak és ellentmondásos bolondnak. Intenzitásával még a karakter legmakacsabb kijelentéseit és baklövéseit is humorossá teszi. A film különösen a brittel kapcsolatos nevetséges kijelentéseivel emelkedik ki: "Azt hiszitek, nagyszerűek vagytok, mert vannak hajóitok!?".
Azonban a kritikák szerint a film nem teljesen sikerült. Phoenix Napóleonként való alakítása csalódást kelt, és a beszédstílusa kizökkenti a nézőt az időszak hangulatából. A film bizonyos jelenetei túlzsúfoltak és összevissza hatnak. Scott rendezői döntései is frusztrálóan bizonytalanok, akrácsak a film humorérzéke.
A film másik kiemelkedő szereplője Vanessa Kirby, aki Joséphine de Beauharnais-t, Napóleon nagy szerelmét alakítja. Kirby jelenléte emberi pulzust ad ennek a zavaros projektnek. A film különösen a Napóleon és Joséphine közötti kapcsolatot, udvarlást és házasságukat mutatja be.
"Napóleon" vizuális intelligenciával és lendülettel rendelkezik, különösen a csatajelenetekben, mint például a Austerlitzi csatában vagy a waterlooi csatában. A film végső ítélete azonban vegyes: amíg lenyűgöző a vizuális megvalósítás és a történelmi kontextus, addig a rendezési döntések és a főszereplő alakítása kevésbé meggyőző. Az egyes jelenetek tökéletlensége és a történetmesélés hiányosságai miatt a film nem éri el azt a magasságot, amit egy ilyen nagyszabású történelmi dráma esetében elvárnánk.
