Aki bújt 2: Jövök! kritika – Samara Weaving véres visszatérése még mindig szórakoztató, de már nem hibátlan
Az Aki bújt 2: Jövök! (Ready or Not 2: Here I Come) azon ritka horrorfolytatások közé tartozik, amelyek nem egyszerűen újra le akarják játszani az első rész receptjét, hanem megpróbálják nagyobbra, hangosabbra és véresebbre húzni ugyanazt az alapötletet. A kérdés csak az, hogy ettől jobb is lesz-e. A folytatás összképe elég beszédes: energikus, helyenként kifejezetten szellemes és brutalitásában kreatív darab, amely Samara Weaving jelenlétéből rengeteget profitál, de közben már érezhetően nehezebben talál új fokozatot, mint az első rész.
Miről szól az Aki bújt 2: Jövök!?
Grace közvetlenül az első film mészárlása után egy még nagyobb, még veszélyesebb játszmába csöppen. Már nem csupán a Le Domas család átkozott hagyományáról van szó, hanem egy magasabb szintű hatalmi struktúráról, amelyben rivális családok vadásznak rá. Az alapszituáció tehát ügyesen emeli a tétet: a túlélőből célpont, a családi rémálomból pedig egy szélesebb, összeesküvés-szerű horror-akció világ lesz.
Ez az irány elsőre izgalmas, mert nem egy mechanikus ismétlést kapunk, hanem egyfajta univerzumépítést. A film ezzel együtt tudatosan feláldoz valamit az első rész feszes egyszerűségéből. Míg az Aki bújt ereje részben abban rejlett, hogy egyetlen groteszk helyzetet szinte hibátlan ritmusérzékkel játszott ki, addig a második rész már több fronton akar működni: folytatásként, világépítő franchise-epizódként és önálló horror-komédiaként is. Nem mindig sikerül neki ugyanazzal a magabiztossággal egyensúlyozni ezek között.
Mi adja a film legerősebb oldalát?
Az Aki bújt 2 egyik legnagyobb erénye továbbra is Samara Weaving. Grace figurája most is a történet valódi motorja: egyszerre túlélő, áldozat, bosszúra kész harcos és olyan hősnő, akinek már a puszta jelenléte is feszültséget teremt. Weaving játéka azért működik ennyire jól, mert képes ugyanabban a jelenetben ijedtnek, dühösnek, kimerültnek és kegyetlenül elszántnak látszani. A film sokszor talán túl nagy terhet is rak rá, de ebből a szempontból nem vall kudarcot.
A folytatás másik fontos nyeresége, hogy igyekszik nagyobb hangsúlyt tenni a kapcsolati dinamikákra is. Nem csak a menekülés és az öldöklés számít, hanem az is, hogyan működnek együtt a szereplők a fokozódó káoszban. Ettől a film néhol több lesz puszta vérgőzös hullámvasútnál, még ha az érzelmi szálak nem is mindig kapnak ugyanakkora mélységet, mint amit a koncepció elbírna.
Miért szórakoztató még mindig ez a horrorfolytatás?
Azért, mert pontosan tudja, milyen világban játszódik. Az Aki bújt 2 nem akar finom pszichológiai horror lenni: ez a film a pánik, a menekülés és a gonoszul poénos brutalitás játszótere. A legjobb jelenetekben egyszerre van jelen a thrilleres sürgetés, a túlzó fizikai komédia és az a fajta „na ezt tényleg nem merték megcsinálni” merészség, amit a rajongók várnak ettől a franchise-tól.
Vizuálisan is tud adni valami pluszt. Nem forradalmi, de kellően pimasz és elegáns ahhoz, hogy a véres jelenetek ne öncélú töltelékként, hanem a fekete humor meghosszabbításaként működjenek. Az ilyen filmeknél ez kulcskérdés: ha a brutalitás nem játékos, csak fárasztó lesz. Itt szerencsére többnyire megmarad a kívánt gonosz szórakoztatás.
Hol fárad el a történet?
Ott, ahol a folytatások többsége: amikor a nagyobb világot érdekesebbnek gondolja a feszesebb történetnél. Az első film szinte tankönyvi pontossággal tudta, mennyit kell mutatnia a mitológiából. A második rész viszont több szereplőt, több szabályt, több fenyegetést és több fordulatot akar a néző nyakába önteni. Ettől ugyan nő a tét, de csökken a fókusz.
A film egy ponton túl hajlamos ismételni saját ritmusát: menekülés, támadás, rövid fellélegzés, újabb vérontás. A formula persze szándékosan ismerős, de itt már nem minden helyzetben érződik annyira frissnek, mint korábban. Aki az első rész tökéletesen eltalált arányait szerette, annak ez a bővítés könnyen túl sok lehet.
Az is gond, hogy a forgatókönyv néha mintha túl biztos lenne benne: Samara Weaving úgyis elviszi a hátán. Részben igaza is van, de ez nem mentesíti a filmet az alól, hogy időnként kényelmesebb, mint kellene. Emiatt az Aki bújt 2 nem válik rossz filmmé, csak kevésbé pengeélessé, mint amilyen lehetne.
Aki bújt 2: Jövök! kritika – végső verdict
Az Aki bújt 2: Jövök! egyértelműen nézhető, sőt sokszor kifejezetten élvezetes horrorfolytatás. Nem azért, mert tökéletesen újraírná az első rész szabályait, hanem azért, mert tudja, milyen főszereplője van, és tudja, hogyan kell a cinikus, véres szórakoztatást működésben tartani. A film akkor jó igazán, amikor ráfeszül Grace karakterére, és akkor gyengül el, amikor a franchise-építés fontosabbá válik a feszes tempónál.
Ha szeretted az első részt, jó eséllyel ebben is találsz majd bőven szerethetően elborult pillanatokat. Ha viszont azt várod, hogy a folytatás mindenben felülmúlja az eredetit, akkor valószínűleg csalódottabb leszel. Ez nem egy hibátlan visszatérés, de nem is üres pénzlehúzás. Inkább egy olyan második menet, amely már messzebbről üt, nagyobbat fröcsköl, csak közben veszít valamennyit abból a feszes eleganciából, ami az első filmet igazán emlékezetessé tette.
Értékelés: 7,2/10
