Gyorsuló világunkban kis túlzással minden az idő körül forog - és mégis, ha megkérdezzük a tudósokat, hogy pontosan mi az idő, a válasz sokkolni fog minket: halvány fogalmuk sincs róla... Mi tehát az idő? És miként érzékeljük? A válasz után kutatva Brian Greene lélegzetelállító időutazásra hív minket, előbb az 50 évvel későbbi jövőbe repítve minket, majd, belépve egy féreglyukba, szédítő sebességgel megindulva vissza a múltba, - egészen az ősrobbanásig, ahol a fizikusok szerint minden titok nyitja rejlik.
Az élet folyamatos átalakulás: a növényevőkre vadászó farkast a mesterséges kiválasztás a növényevők terelőjévé és védelmezőjévé tette. Egy mikroszkopikus pigmentfolt pedig, a természetes szelekciónak hála, sok millió év alatt szélsőségesen összetett és komplex emberi szemmé változott.
Volt idő, nem is olyan régen, amikor az ember a természeti katasztrófákat az istenek - vagy Isten - haragja jeleiként értékelte. A filmben tanúi leszünk a pillanatnak, amikor mindez megváltozott, ám először... tartson a Képzelet Hajójával az Oort-köd fagyos birodalmába, ahonnan egy üstökös lélegzetelállító, több millió éves utazásra indul a Nap felé.
Miként torzítja az univerzumról alkotott képünket a fény, az idő és a gravitáció kombinációja? A film erre a kérdésre keres választ, amikor belehallgat egy apa és fia 1809-ben, egy dél-angliai tengerparton lezajlott beszélgetéseibe. Az apa William Herschel, minden idők egyik legnagyobb megfigyelő csillagásza - aki elsőként ismerte fel, hogy a csillagászati távcsövek valójában "időgépek" -, a fiú pedig John Herschel, a déli égbolt első leírója és a kettőscsillagok pályameghatározásának úttörője.
A kozmosz megismerésének kulcsai évezredek óta majd kiverik a szemünket, ám tudatlanságunk miatt sokáig nem tudtunk élni a lehetőséggel. Mára viszont felismertünk néhány alapvető tudományos összefüggést, így az olyan hétköznapi dolgok is a Titok hordozóivá váltak, mint például a fény.
Milyen titkokat rejteget a mikroszkopikus világ a kozmosz működéséről és a múlt és a jövő eseményeiről? Az epizódban ezt kutatja a sorozat házigazdája, Dr. Neil deGrasse, aki előbb tapasztalati úton rájön, hogy testét apró atomok alkotják... és aki később lenyűgöző utazásra indul egy harmatcsepp mélyére, hogy felfedezze az ott virágzó egzotikus életformákat és kíméletlen konfliktusokat.
A Föld, viharos fiatalkora során, szinte minden nyomot eltüntetett saját születésével kapcsolatban. Felmerül hát a kérdés: a tudósoknak miként sikerült kinyomoznia a korát? A film egy iowai ember alig ismert, de annál hősiesebb története, mely csak úgy mondható el teljes egészében, ha képzeletben visszamegyünk abba az ősidőbe, amikor az elemek kialakultak a csillagok szívében.
A film a "Nap nővérei" elbűvölő, mégis alig ismert története - azoké a csillagásznőké, akik a 20. század elején két süket társuk vezetésével katalógust készítettek a csillagokról a Harvard Egyetemen. És a műsorban megismerkedünk azzal a fiatal és dacos brit kutatónővel is, aki fittyet hányva a leghíresebb tudósok véleményére elhatározta, hogy megmutatja a világnak, hogy valójában miből épülnek fel a csillagok.
A Képzelet Űrhajója ezúttal a Föld múltjába, ősi, furcsa, rég letűnt világokba látogat. De hogy a tudósok mi alapján vázolnak fel előttünk olyan tájakat és jelenségeket, melyeket egyetlen ember se látott? A filmben csodálkozzon rá, hogy a Föld krónikája rejtjelezetten valamennyi atomba, óceánba, kontinensbe és élőlénybe bele van vésve.
A film annak a rendkívüli embernek a története, akire még Albert Einstein is csodálattal tekintett, és aki nélkül ma, az elektronikus kommunikáció korában, se egymással, se a Naprendszer határterületeire küldött felderítő egységeinkkel nem tarthatnánk a kapcsolatot. Michael Faraday szegény családba született, és intellektuálisan se vártak tőle sokat, mégis az egypólusú motor és a dinamó feltalálójává vált, s megvetette a napjaink okostelefonjai, táblagépei és társaik felé vezető út alapjait…
Az élet üzenetei több milliárd év viszontagságait is képesek sikeresen átvészelni. Nem véletlenül, hisz mélyen belül, a DNS-ünkben őrizzük őket. De vajon mi magunk túléljük-e majd saját globális civilizációnkat? A filmben Neil egy reményteljes jövőképet vázol fel előttünk: szerinte jogos az optimizmusunk, már amennyiben merünk élni a modern tudomány nyújtotta lehetőségekkel.
Utazásunk egy különös helyen, különös időben kezdődik: egy idilli tengerparton a Vénusz nevű bolygón, közvetlenül az előtt, hogy az üvegházgázok forró pokollá változtatták az égitest felszínét. Ezt követően a Földre utazunk, ahol már meglepően régóta észleljük a légkör melegedését. Vajon a Földre is vénuszi jövő vár? Vagy az alternatív energiaforrások kiránthatják még az emberiséget a bajból? A film szerint a megoldás tudományos és technikai szempontból a kezünkben van, csak élnünk kell vele.
A tudósok az elmúlt évszázadok során galaxisok, csillagok, bolygók és holdak megszámlálhatatlan sokaságát fedezték fel és írták le az égbolton. És mégis, a becslések szerint ez mindössze néhány százaléka annak a gigantikus égitesttömegnek, ami még ránk vár odafent. A tudományt éppen ez különbözteti meg a többi emberi tevékenységtől: az állandó kételkedés, annak elismerése, hogy minél többet tudunk, annál több új kikutatnivaló kerül be a látóterünkbe.
Neil deGrasse Tyson 
Ann Druyan 
