Katalin végre elfoglalja az orosz trónt. Ha eddig úgy gondolta, hogy a férje ellen végrehajtott puccs nehéz volt, most ráébred, hogy semmi volt ahhoz képest, hogy felszabadítson egy olyan országot, amely nem akar szabadságot.
Katalin, Olrov és Velementov megkezdik uralkodásukat Oroszországban, de váratlan akadályokba ütköznek. Péter az önművelés útján halad a házi őrizete alatt, de meggyőzi Katalint, hogy hadd vehessen részt a koronázásán, és átadja neki a saját koronáját.
Katalint elemészti a gyász Leo elvesztése miatt, és bezárja Pétert a szobáiba, mert a férfinak szerepe volt Leo halálában, és mert rájött, hogy megölt egy nemest.
Az ottomán nagykövet meglátogatja Katalint, mikor a térségben nagy lesz a feszültség. De Péter megpróbálja megnyerni a támogatását, és azzal próbálja meg bebizonyítania az udvarnak, hogy mókásabb típus, mint Katalin, hogy rendez egy babaköszöntőt.
Katalint frusztrálja, hogy nem sikerült lényegi változást hoznia Oroszországban az eddigi ténykedése során. Fel akarja rázni az udvart a nyugalmából, gúnyt űz belőlük egy jobbággyal karöltve, hogy bebizonyítson valamit.
Katalin csapata kezd szétesni, és már ő is kételkedni kezd az uralmában. Megpróbálja elrejteni a kemény valóságot az anyja elől, és azt szeretné, ha egy tudományos vásáron Oroszország a legjobb fejlesztésével rukkolna elő.
Erzsébet bejelenti, hogy Katalin babája 5 nap múlva megszületik, így az udvarban elkezdődnek az előkészületek. Erősödik a konfliktus az ottománokkal, Katalin pedig megpróbálja irányítani az országot, miközben ágyba kényszerül
Katalin és Péter újszülött fiukkal, Pállal vannak elfoglalva, szülői teendőikben pedig Erzsébet segít nekik. Próbálják elrejteni az egymás iránti érzéseiket, és amikor Pál eltűnik, Péter és Katalin együtt indulnak megkeresni a fiút.